Viharbiztonsági megoldások

A globális felmelegedés a köztudatban általánosan elterjedt jelenség. Függetlenül attól, hogy ez átmeneti jellegű-e illetve az emberi tevékenység eredménye-e, megállapítható, hogy a légkör felmelegedésével párhuzamosan egyre nagyobb energiájú viharok kialakulására kell számítanunk. Az elmúlt években a híradások is számos szélsőséges időjárási eseményről számoltak be. A szélsőségek gyakoribbá válása következtében azok a műszaki megoldások, amelyek a múltban még megfelelőek voltak, a következő évtizedekben már elégtelennek bizonyulhatnak, és a korábbiaknál nagyságrenddel nagyobb épületkárokat okozhatnak. Annak érdekében, hogy az épület tulajdonosait, de a tervezőket és kivitelezőket is megóvjuk a károktól, illetve a kártérítési kötelezettségtől, a viharbiztonsági intézkedéseket célszerű már a tervezés során meghozni, majd terv szerint kivitelezni.

A nagyobb szélviharok elsősorban azokat a könnyű tetőfedőanyagokat veszélyeztetik, amelyek rögzítése nincs a mértékadó szélterhelés emelő erejére méretezve. A szél ezeket a tetőfedő anyagokat gyakran egyben bontja le a tetőről. A közepes tömegű kiselemes fedőanyagok (ilyen pl. az egyrétegű betoncserép fedés a maga jellemzően 40-45 kg/m² tömegével) az emelőszéllel szemben jelentős ellenállást tudnak kifejteni. Az ilyen tetőfedő anyaggal fedett tetőkön csak a peremzónákban fordulhat elő, hogy a szél lesodorja a cserepeket, ez is csak akkor, ha a tetőfedés szakszerűtlenül készült el. A peremzónák által övezett belső zónákban a cserép tömegéből eredő leterhelő erő elegendő a biztonságos rögzítéshez a 45 fokot meg nem haladó tetőhajlásszögek esetében.

A hazai gyakorlatban elterjedten alkalmazzák a gerinc menti kúpcserepek rögzítésére a kúprögzítő elemet, szintén bevett gyakorlat az oromszegélyek mentén alkalmazott szegélycserepek csavarozással történő rögzítése. Igaz, kizárólag a szélső sor elemeit szokás rögzíteni, a kifogástalan megoldáshoz azonban több sor szélességben kell gondoskodni minden második vagy harmadik cserép rögzítéséről.

A gyakorlatban a legnagyobb elmaradás az előírásszerű rögzítéshez képest az eresz menti tetőszakaszon tapasztalható. A gyártók előírják ugyan az eresz menti cserepek rögzítését, de a gyakorlatban ez nem mindig teljesül. Az eresz mentén az MSZ EN 1991-1-4 (EUROCODE 1) szerinti mértékadó szélterhelés ugyan alacsonyabb, mint az orom esetében, azonban a cserépfedés leterhelő ereje önmagában nem elegendő a szabványnak megfelelő biztonságos rögzítéshez.

Az eresz menti zónában a héjazat viharállóságát elsősorban viharkapcsokkal és ereszkapcsokkal célszerű biztosítani. A viharkapcsok a csavarozáshoz hasonlóan rejtett megoldást adnak a horony által eltakart pozícióban. A viharkapcsok előnye a csavarozással szemben egyfelől a statikailag kedvezőbb pozícióban, a horony alsó szakaszán történő rögzítés, másfelől a könnyebb karbantarthatóság. További, nem elhanyagolható szempont, hogy sokkal egyszerűbb és költséghatékonyabb kivitelezést tesz lehetővé. Az eresz menti első cserépsort az univerzális ereszkapoccsal kell rögzíteni, a felette lévő sorokban a cserép profiljához illeszkedő viharkapocs alkalmazandó.

A viharkapcsoknak korrózióálló anyagból kell készülniük. A horganyzott acél esetében legalább 360 g/m²-nyi bevonatot kell felhordani, ami 50 μm vastagsággal egyenértékű. Műszaki okok miatt ez a megoldás nem praktikus, a rozsdamentes acél pedig nagyon drága, így az optimális megoldást a cink-alumínium ötvözetből készült viharkapcsok jelentik.

Az orom és a gerinc menti sorokban a szegezés nem, de a csavarozás is megfelelő megoldás lehet. A csavarozásra vonatkozó előírások: korrózióálló kivitel, min. 4,5 mm-es átmérő. A csavarokat legalább 24 mm mélységig be kell hajtani a lécezésbe.

A peremzónákon túlmenően a tetőfelépítmények, kontyok, vápák környezetében kell számítani megnövekedett emelőhatásra, ami ellen a cserepek rögzítésével kell védekezni.  45 fok feletti hajlásszögtartományban a belső zónákban is indokolt minden harmadik vagy minden második cserép rögzítése, míg 60 fok feletti hajlásszög esetén minden cserepet rögzíteni kell.

A fenti viharbiztonsági intézkedések a héjazat megvalósítási költségeihez mérve szinte elhanyagolható tételek, az eresz menti rögzítés alapesetben a héjazat teljes költségének néhány ezrelékére rúg. A viharbiztonsági intézkedések anyagi okok miatti elhagyása nem lehet valós érdeke sem az építtetőnek, sem a tervezőnek.