Közterületek berendezésének lehetőségei

Közterületeinket sokszor úgy használjuk, hogy nem is figyelünk berendezésére. Hosszabb-rövidebb távolságokat valamennyien megteszünk gyalogosan az utcákon, tereken és parkokban, miközben közlekedünk. Van, hogy tudatosabb használói leszünk közterületeinknek – sétálunk az utcákon, miközben felfedezzük egy város nevezetességeit, leülünk egy parkban beszélgetni, levisszük a kutyánkat sétálni, elkísérjük a gyermekünket, unokánkat a játszótérre. Eközben közvetlen használói leszünk a közterületeken elhelyezett utcabútoroknak, berendezéseknek.

A zöldfelületi tervezés során a tájépítész tervezők feladata a közterületek berendezése. Az utcabútorok nem csupán berendezik a teret, felöltöztetik a közterületeinket, hanem lehetnek térképző, térelválasztó elemek, akár művészi szintű térplasztikák is. Szerepük az egyszerű használati érték mellett sokkal összetettebb. Akkor mondható jól berendezettnek egy utca, egy tér, egy park, ha a bútorok belesimulnak a térbe, ha mind stílusban, mind megjelenésben, harmóniában vannak az épített és a természeti környezettel. A kiválasztásnál a fő szempontok a megrendelő igényei mellett, az esztétika, a kényelem és a tartósság.

Használóként is ez a három szempont lesz meghatározó. Először a látvánnyal kerülünk kapcsolatba. Egy különlegesebb, újszerűbb utcabútorra felkapjuk a fejünket. Ha a látvány hívogató, akkor akár ki is próbáljuk azokat. Ha leültünk egy padra, fontos, hogy az adott bútor kényelmes legyen, pihentető legyen a rajta való tartózkodás. Az anyagához jó legyen hozzáérni, felülete kellemes tapintású legyen. A bútor akkor tudja hosszú távon kiszolgálni használóit, ha jó minőségű, tartós anyagokból készül, amelyek mind az időjárásnak, mind a fokozott közterületi használatnak hosszútávon jól ellenállnak.

A tervezés során különböző helyzetekben kell megoldani a terek, az utcák bebútorozását. Felújítás esetén egy adott korú és stílusú meglévő épített környezethez kell megtalálni a megfelelő, jól beilleszkedő utcabútorokat. Az épületek kora egy történelmi városrésznél több száz, akár ezer év is lehet, így igen nehéz lenne az adott korhoz illeszkedni a bútorok kiválasztásánál. Történelmi környezetben nagy biztonsággal lehet alkalmazni a mai modern megjelenésű utcabútorokat. Az elegáns, egyszerű vonalvezetésű, visszafogott megjelenésű lámpatestek, padok, hulladékgyűjtők jól beilleszthetők a régebbi épületek közé. Nem konkurálnak az épületek homlokzataival, nem uralják a teret, nem akarnak megfelelni egy adott kor stílusának, viszont alkalmazkodnak a mai kor emberének igényeihez, a közterületi igénybevételhez, az összetett műszaki elvárásoknak, mindemellett jól használhatóak, esztétikusak.

Modern építészeti környezetben könnyebb feladatnak tűnik a megfelelő utcabútorok kiválasztása, ezzel ellentétben sokkal nehezebb egy karakteres épülethez illeszkedő és nem konkuráló közterületi bútorzat kiválasztása. Ilyen szituációban jól alkalmazhatók a nagyon modern, egyszerű, letisztult vonalvezetésű elemek és az egyedi, extrém megjelenésű, már-már műalkotásszerű bútorok. Az ellentétek, a kontrasztok megfelelő mértékű alkalmazása a térképzés jól bevált eszközei.

A leggyakrabban alkalmazott utcabútorok a lámpatestek, a padok, székek, egyéb ülőalkalmatosságok, a hulladékgyűjtők és a forgalomterelő oszlopok. Padokat, székeket elsősorban parkok, kisebb-nagyobb pihenőhelyek kialakításánál telepítünk, figyelve a látnivalók irányultságára. A támlás padok, székek elhelyezésénél irányítani tudjuk a használó előtt feltáruló látványt. Célszerű ezeket a tér szélére tervezni, úgy, hogy a hátoldal felől védve legyen a használó épülettel vagy  növényfallal. A támla nélküli padok szabadabb használatot tesznek lehetővé. Mindkét irányban biztosított a kilátás, így bátran helyezhetjük a terek belsőbb részébe, tiszteletben tartva természetesen a gyalogos közlekedési területeket.

Hulladékgyűjtőket szinte mindenhova kell telepítenünk közterületeinken, mind a pihenőrészeken, mind a közlekedő útvonalak és csomópontok mentén, buszmegállókban és adott távolságonként az utcákon. Forgalomterelő oszlopokat a parkolók, parkolósávok és a frekventáltabb utcaszakaszok mentén. Miután ezeket elég sűrűn, nagy mennyiségben kell kihelyezni, erősen befolyásolják az utcaképet. Célszerű semleges megjelenésű, nagyon egyszerű pollereket alkalmazni, amelyek jól illeszkednek többféle épületstílushoz vagy burkolattípushoz.

A nagyobb múlttal rendelkező gyártók által alkalmazott anyagok és műszaki megoldások hosszú tervezési folyamat eredményei, melyhez magas színvonalú gyártási technológia társul. Ennek következtében esztétikus megjelenésű, kényelmes, jó minőségű és tartós bútorok közül válogathat a tájépítész. A megjelenő anyagok közül még mindig a fa és a fém a legelterjedtebb, de találhatunk bútorokat betonból, műkőből, újra hasznosított műanyagból. Színezésben napjainkban a természetközeli, natúr színek a jellemzőek. A fát gyakran festés nélkül, eredeti megjelenésben alkalmazzák, természetesen a szükséges időjárásálló felületkezelés után. A fémek között az acél a legelterjedtebb, sokszor krómacél, vagy horganyzott kivitelben, de karakteres megjelenése miatt teret hódit a kortenacél és az alumínium is. Elmondható tehát, hogy a piacon megtalálható utcabútorok olyan sokféle megjelenésűek, hogy bármilyen környezethez találunk megfelelőt.

Mindkét esetben a tervező akkor jár el jól, ha sikerül megteremtenie a harmóniát. Ha a közterületeket használó emberek jól érzik magukat, miközben megélik utcáikat, tereiket, parkjaikat. De nem szabad elfelejteni, hogy az utcabútorok alkalmazása az épített környezetben nem lehet pusztán esztétikai kérdés, a jól kiválasztott elemek fő ismérve, hogy az emberek szívesen használják azokat.