Adó és Áfa kedvezménnyel kellene azokat támogatni, akik egy műemlék helyreállítását vállalják

Város-rehabilitáció csak teljes körű összefogással és kompromisszumokkal lehetséges

Ebben egyetértettek csütörtök este az ipari műemlékként számon tartott Hungária Malom Udvarban, a Malom Kávézóban megrendezett építészeti kerekasztal beszélgetés résztvevői, Erő Zoltán építész, Radványi Gábor, a Futureal Csoport főépítésze, Fábián László építész, a Mérték Építészeti Stúdió ügyvezetője és Komjáthy Attila a cég alapítója, valamint Ráday Mihályt, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke.

A VIII. és IX. kerület város-rehabilitációjával foglalkozó beszélgetést bevezető előadásában Erő Zoltán, építész, a téma szakértője, nem csupán a két kerület különböző kiindulási helyzetéről és a rehabilitációra választott meglehetősen különböző útjáról beszélt, de mindezt Spanyolország és Portugália egyes világvárosainak példájával is összehasonlította. Erő Zoltán kiindulási alapként azt emelte ki, hogy azon kerületeknek sikerült forrásokat összpontosítani a rehabilitációra, amely kerületeknek volt elképzelése, konkrét terve és ambíciója, néhány belvárosi kerületben gyakorlatilag a mai napig nem indulhatott meg ez a folyamat.

A IX. kerületben a rendszerváltás előtt megkezdődött a nagyobb területet is érintő, szerkezet átalakító rehabilitáció, aminek a mai napra látható eredménye a Ferencváros gyökeres megújulása.

A VIII. kerületben folyó munkát meghatározták ellentmondásos adottságai – a Palota negyed házainak felújítása mellett a Corvin sétány mentén a terület a gyökeres átépülését látjuk. Emellett megindult a kerület szociális rehabilitációs programja, amelyre komplex, a közösségfejlesztés, a bűnmegelőzés és az oktatás területét is felölelő program készült. A Józsefváros nagykörúton kívül eső területein a Magdolna negyedben megindult alulról építkező program, valamint a Corvin Sétány és környékén kialakuló új városrész határozza meg.

Hasonlóság a két kerület rehabilitációba vont területei között, hogy mindkettőnek sikerült jelentős felsőoktatási intézmények egy-egy részlegét a kerületbe csábítani, ami biztosítja a fiatalok jelenlétét a megújult városrészekben.

Barcelona, Lisszabon és Madrid

Barcelonában a város-rehabilitáció az Olimpia előtti időszakban kapott jelentős lendületet. Itt a munka alapját a „városban lakni jó” gondolatra alapozták, amelynek jegyében egy jelentős köztér megújítási program indult el. A szlömös területek közepén, kulturális létesítményeket hoztak létre és természetesen megindult az épületek felújítása is.

Lisszabonban az egyes városrészekhez saját adottságaikat figyelembe véve nyúltak, így az Alfama negyedben a megtartott a lakásállományt újították fel, így felvállalva a nem mai minőségű építmények konzerválását a lakosság megtartása érdekében, míg a Barrio Alton komoly ingatlanpiaci fejlődés indult. A Chiado negyedben a világhírű Alvaro Siza tervei alapján magas minőségű ingatlanokat kínáló városrész alakult ki.

Madrid átépítését a kulturális fejlesztésre alapozták, de a folyóparton itt láthatjuk Európa egyik legösszetettebb területmegújító rehabilitációs programját is.  

Műemlékvédelem és a magántőke érdeke

A beszélgetésből is kiderült, hogy jelentős ellentét feszül a magántőkéből történő fejlesztések és a műemlékvédelem érdekei között, amelyet egyetlen szakmai beszélgetés nem oldhat meg. Ráday Mihály hosszú távú városképvédelmi/műemlékvédelmi koncepciót sürget – már évek óta -, amely megvédheti Budapest arculatát jelentő múlt századi épületeket, attól hogy helyükre 25-35 m2-es lakásokkal új ingatlanok épüljenek. Radványi Gábor, a Futureal Csoport főépítésze véleménye szerint az új építésű lakások méreteit egyértelműen a piaci igények szabják meg. A Corvin Sétány kialakítását végző beruházói csoport képviselője szerint a Corvin mozi mögött épülő terület nem csak lakásokkal, irodaházakkal, bevásárló központtal, hanem az ott kialakított zöld területtel és kulturális létesítményekkel új minőségű életet biztosít a belvárosban.

Ráday Mihály a városok, városrészek karakterét tartja megőrzendőnek, ám vita bontakozott ki arról, hogy melyik kor karaktere a megőrzendő: a XIX-XX. század fordulóján sok helyütt a régi pesti belvárost „hozzáalakították” a növekvő közlekedési igényekhez. Viszont most épp az ellenkező folyamat zajlik világszerte: a forgalom csillapítása az óvárosi-belvárosi negyedekben és a rehabilitáció. Ma leginkább a befektetői érdek a belvárosi bontások, átalakítások oka.

Komjáthy Attila véleménye szerint nem szabad nem észrevenni, hogy Budapesten komoly dolgok történnek, van fejlődés és nem is kicsi.

Radványi Gábor a közízlés, az építészeti ízlés és a beruházói szempontok lényeges különbözőségére hívta fel a figyelmet, amivel egyben megadta a következő beszélgetés kiinduló témáját. A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy bár a külföldi példák csábítóak, de az országok különböző helyzete és lehetőségei, de főként az ott élők gondolkodás módjában keresendő különbség miatt nehéz egy-egy példát követni.

A beszélgetés helyszínére, a Malom Kávézóra utalva Ráday Mihály megjegyezte, hogy még a loft kifejezés is mást jelent Magyarországon, mint bárhol máshol. Emiatt üdítő kivételt képez a beszélgetést vendégül látó Malom Kávézó, ahol a tulajdonosok valóban meghagyták az ipari műemlék jellegét, a nagy belmagasságot és eredetiségében hasznosítják azt kávézóként és csempeszalonként.

A rendezvény támogatója volt a Henkel Magyarország Kft. műemlékek felújításához is alkalmazató Ceresit Poro nevű terméke.

További információ a beszélgetés helyszínét adó ipari műemlékben kialakított loft Malom Design Kávézóról: www.valkft.hu

Forrás: Build-Communication Kft.