Már hamisítják - A süttői mészkő reneszánsza

A 2008-ban 60 éves Reneszánsz Zrt. – kilépve állami monopolhelyzetéből – az utóbbi években rendkívül változatos struktúrájú céggé alakult.

A csődhelyzetbe került, lényegében csak a süttői mészkő és márvány kitermelésre koncentráló társaságot a mai tulajdonosok vásárolták meg 1997-ben egy jelképes összegért – átvállalva persze az addig felhalmozott mintegy 1,3 milliárd forintos adósságot. A cég több lábon állásának az az előnye, hogy az egyes ágazatok nyereségéből önálló fejlesztéseket tudnak elindítani, illetve finanszírozni – ennek eredményeként, a most folyó 900 millió forintos süttői beruházással egyetemben, 2010-re ez a tevékenység mintegy 3,2 milliárd forintos beruházást jelent egy hatéves periódus végére. Ekkorra a világ legkorszerűbb technológiájával fognak rendelkezni. Balogh Miklós szerint érthető módon 2009-ben vissza fog esni az építőipari tevékenység világszerte – így Magyarországon is kevesebb alapanyagra lesz szükség – ám az egymásra épülő tevékenységi körök birtokában a kisebb piaci torta újraosztásában versenyképesebb árakat tudnak majd kínálni. A külföldi konkurensek esetében már amúgy is ez e helyzet, itt ez az előny még fokozható. A cég éves árbevételének 25-30 százaléka a bányászatból, a kitermelt kő értékesítéséből, illetve beépítéséből, 40-45 százalék műemléki munkákból, a fennmaradó rész pedig egyéb fővállalkozásokból származik.

Az újjászületett vállalkozás azon felismerés jegyében kezdte el tevékenységét, hogy a világ építőiparában már a nyolcvanas években végbement egy trendváltás, mely lényegében leszámolt az addig uralkodó, üvegbe és gránitba merevedett rideg, technokrata szemlélettel és a természetesebb hatású anyagok és megjelenés, valamint a kézműves megmunkálás felé fordult. Hogy a prognózis helyes volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magánépíttetők mellett divatba jött ez a természetesség a városi térburkolatok és közintézmények felújításai során is – külföldön és itthon egyaránt.

A díszítőkő ipar az építőipar nehézipara, amely hatalmas mennyiségű lekötött tőkét igényel. Ennek az az oka, hogy nem éri meg elszállítani az alapanyagot feldolgozásra, tehát ott kell nagy élőmunka-befektetéssel megmunkálni, méghozzá igen drága technológiával, gyémánt szerszámok alkalmazásával.

A Reneszánsz Zrt. süttői bányaterülete száztizennégy hektáros, a fejtési helyek teljes kitermelhető kővagyona több mint hétmillió köbméter. Ez mennyiség a jelenlegi termelési ütemet feltételezve háromszáz évre elegendő. A bányaművelés során a gyémántfűrészes eljárást alkalmazzák, ezzel nagyobb tömböket lehet kifejteni és a környezetet is kíméli. A süttői mészkő jól faragható és a városi ártalmaknak is ellenáll. Számos középület, többek között a Parlament, a Mátyás templom és a Szent István bazilika felújításánál alkalmazták.

A mintegy kétezer éve bányászott süttői mészkő fizikai tulajdonságai – fagyállóság, keménység, vízfelvétel - mérhetően jobbak a konkurens termékeknél, ám éppen ezért a feldolgozása is kicsit többe kerül. (Régen ezért csak ott alkalmazták, ahol statikai szerepe volt, például a régi rómaiak útburkolásra használták.) A tektonikai mozgások folytán úgy alakult, hogy  ez egy kemény kő, de minthogy töredezett rétegekben található, a nagyüzemi felhasználásra kinyerhető mennyiség bányászata relatíve költségesebb. Mészkövek esetében egyébként a színárnyalatoknak nincs akkora szerepe, mert amikor burkolatként lesznek kitéve a természeti erőknek, két-három éven belül egy standard színárnyalatra áll be mindegyik fajta. (Gránit, márvány esetében ez természetesen más elbírálás alá esik.)

Sajnos alaphelyzet, hogy a kiváló minőségű magyar mészkövet azokba a környező országokba, ahol szintén folyik mészkő bányászat, lényegében nem tudjuk eladni. Ugyanakkor mi az ezekből az országokból behozott mészkövet nagy mennyiségben befogadjuk és azt különféle magyar cégek értékesítik. Nem egy esetben süttői kőként, amit úgy csinálnak, hogy vásárolnak a Reneszánsz Zrt-től pár száz négyzetmétert és annak a certifikációját mutatják be akár több ezer négyzetméter hasonló áru esetén is. Ez nyilvánvalóan a fogyasztó megtévesztése, ami ellen azt teszik, hogy a továbbiakban a minőségi tanúsítványon a négyzetmétert is fel fogják tüntetni. Tegyük hozzá: csak azt érdemes hamisítani, ami jó. Lényegében egyébként még csak árversenyről sincs szó, hiszen ezek az ál-süttői kövek még csak nem is olcsóbbak. Nem beszélve arról, hogy amikor állami, önkormányzati megrendelők beleszaladnak ebbe az utcába, egyszerűen nem gondolják át azt, hogy a külföldről behozott kövön a magyar állam egy fillért sem keres. Lehet, hogy annak négyzetmétere csak 9 ezer forint és a süttőié 10 ezer, ám az utóbbi árában a Reneszánsz Zrt. számításai szerint 3100 forint adótartalom van. Itt már az állam 2100 forintot vesztett négyzetméterenként. Arról nem is beszélve, hogy elherdált plusz foglalkoztatási lehetőségeket is, azok járulékaival egyetemben.  

Sokan azt gondolják, milyen sziszifuszi, hiábavaló munka például a Parlament felújítása, hiszen mire a végére érnek kezdhetik elölről, a friss burkolatot is megtámadja a nagyvárosi szennyezett levegő. Balogh Miklós beavat abba a szakmai titokba, hogy a Parlament épületéről már 1923-24-ben kiderült: rossz kőből csinálták. Az 1800-as években az ilyen nagy épületeket mindenütt a világon homokkövekből építették, pontosan azért, mert ezek könnyen megmunkálhatók, fűrészelhetők voltak. Igen ám, de a savas esőkkel szemben kevésbé ellenállóak, ezért 1924-ben úgy döntöttek, hogy a külső burkolati elemeket ki kell cserélni süttői mészkőre. Azóta szisztematikusan folyik a kőcsere a Parlamentben, ami lassan befejeződik.

Forrás: OSCAR Communication