Mi az, ami megérte?

Családi házunk a ’80-as évek közepén épült, egy kétlakásos, alápincézett, tetőtérbeépítéses épület részeként. Azóta semmilyen komolyabb felújítás nem történt: bennlakva, hitelből felújítani egy családi házat – ez olyan dolog, amit ha csak egy mód van rá, igyekszünk elkerülni.

24 év hosszú idő, egy ház életében is. Tanulságos visszanézni: mely építőanyagok, technológiák váltak be, és mi az, ami ma már korszerűtlen, amit másképp csinálnék? 

Tartószerkezetek

A falak 30 cm-es POROTON falazóblokkból épültek, 2-3 cm-es hőszigetelő vakolattal, homlokzati nemesvakolat felületképzéssel. Tartószerkezetileg nincs vele semmi gond, a nemesvakolat is szinte hibátlannak tűnik, de a hőszigetelő vakolat vastagsága - a mai gázárak mellett - sajnos, nagyon kevés.

Az alapozás monolit vasbeton lemezalap, a födémek szintén monolit vasbetonból  készültek. Úgy gondolom, mindkettő nagyon jó választás volt.

Pinceszigetelés

Az, hogy elsősorban tervező vagyok, a pincefal vízszigetelésénél jelentette a legnagyobb hátrányt: elhittem a kőművesnek, hogy tud szigetelni. Ha több kivitelezői tapasztalatom van, biztosan észreveszem munka közben, hogy mégsem megy neki. Ezért aztán sajnos, a pincefalunk több helyen is nedves. 

Tetőfedés

A ház fedése piros tatai hódfarkú tetőcserép. Annak idején sokat kellett rá várni, de megérte. Ma is szép, tartós, alig volt néhány törés, nincs beázás. A vörösréz fedések, ereszcsatornák is hibátlanok. Az ereszcsatorna tartók anyagára nem emlékszem, de azzal nincs minden rendben: a tartók alatt a terasz burkolaton  zöldes elszíneződés látható.

Ereszkialakítás

A ’80-as évekre jellemző volt a nagyméretű, függőlegesen, vízszintesen is ledeszkázott eresz. Nemcsak a karbantartása problémás a festés miatt, de a szellőzőnyílásokat takaró bronz rovarháló is rég megsemmisült. Emiatt a nyestek fel-le járnak a padlásra és kergetőznek az ereszben (jó módszer nyestek ellen: mivel nem szeretik az észterhigító szagát, ha befújjuk vele az útvonalat, ahol járnak, évekre eltűnnek).

Tetőtéri térelhatárolás

A tetőtér hőszigetelése 12 cm Isolyth ásványgyapot hőszigetelés, 5 cm átszellőztetett légréssel. Akkor megfelelőnek tűnt, de valószínűleg a szerelt jellegű kialakítás, a hőkapacitás hiánya az oka, hogy a tetőtérben nyáron mindig legalább 5 fokkal több a hőmérséklet, mint a földszinten. Több a por is, szerintem azért, mert a belső téri burkolat fa lambéria. A ferde tetőtéri szakaszt érzem az egyik legnagyobb problémának. Bele sem szeretek gondolni, vajon mi lehet most a lambéria és a cserép közötti rétegekben, mi a helyzet a hőszigeteléssel, a párazárással, kiszellőzéssel? Ma már valószínűleg ferde vasbeton lemezben gondolkodnék, de legalább gipszkarton burkolatban.

Terasz szigetelés

A teraszok (a földszinten is) tulajdonképpen tetőteraszok, így hőszigetelésre is szükség volt. Emiatt profi szigetelőket hívtunk (szerencsére), így itt a vízszigetelés is tökéletes. Mivel akkor még nem léteztek a mai korszerű terasz-szigetelő rendszerek, a szigetelés és a burkolat közé hagyományos szűrőbeton készült, amihez végigasszisztáltam, míg a kőműves kirostálta a kavicsot. Megérte, mert a burkolat sehol nem fagyott fel.

Nyílászárók

A legtöbb gondot az ablakok okozták/okozzák ma is. A fa nyílászáró magától értetődő választásnak tűnt, akkor még nem volt ennyire elterjedt a műanyag.  Egyedi méretű, falazúrral kezelt, a kor divatja szerint kazettás ablakok készültek, amit asztalos gyártott le. Az ablakok ma is szépek, de mivel a tok és szárnyprofilok még nem rétegragasztott faanyagból készültek, időközben elvetemedtek. Az utólag felhelyezett gumi tömítő profiloknak pedig nincs elég helyük, megnehezítik a zárást.

A vasalatok típusára már nem emlékszem. Működnek ma is, de ma már  ragaszkodnék a bukó-nyíló vasalathoz. A csak bukó működésű ablakok tisztítása fárasztó, körülményes.

A kazettás ablakoknál költséges lett volna az átmenő üvegosztás, ezért az asztalos a kazettázást tulajdonképpen a külső oldalra elhelyezett üvegszorító léc kialakításával oldotta meg. Elég sajátságos megoldás, ez is jelentősen nehezíti az ablaktisztítást.

A belső ajtók anyaga fa, utólag szerelt tokkal, tömör vagy üvegezett változatban,  falazúrral kezelve. Ha felső, szegmensíves záródásuktól (és a kilincstől) el lehetne tekinteni, akár még ma is korszerűek lehetnének. A legtöbb belső ajtó küszöb nélkül készült, átmenő padlóburkolattal. Praktikus, szép megoldás.

A billenő garázskapu anyaga fém, fa borítással, motoros működtetéssel, távirányítással. 24 éve működik, talán egyszer kellett javíttatni.  

Üvegezés

Az ablakokban még az eredeti, kétrétegű hőszigetelő üveg van. Mindössze egy-két helyen fordult elő némi bepárásodás. Köszönet érte az akkori Salgótarjáni Síküveggyár hőszigetelő üveg üzemének.

Lábazat, ablakpárkányok, járda

Ami közös bennük: az anyaguk. A helyszíni műkő jó választás volt, néhány kisebb repedéstől eltekintve semmi baja.

Burkolatok

A teljes földszinten egységesen bolgár Vraca mészkőburkolat készült, küszöbök nélkül, 40x40 cm-es lapokból. Mivel fagyálló, ez lett a földszinti terasz burkolata is. Tartós, szép, jól tisztítható, divatirányzatoktól mentes megoldás, tökéletesen bevált.

Az emeleti szobák burkolata szalagparketta. Mikor vettük, 15 év élettartamot jósoltak neki. Mai állapotára a „még éppen használható” a jellemző. 

Az emeleti közlekedők burkolata, az akkor közismert csehszlovák padlólap majdnem hibátlan, színében, méretében azonban reménytelenül divatjamúlt. Ezt lehet elmondani a bézs színű falicsempére is, a helyenként elhelyezett virágmintákkal. Mikor a csempeburkolat készült, még nem léteztek az élvédő, burkoló profilok sem. A burkoló szép munkát végzett, a kiálló sarkoknál, párkányoknál 45 fokban összecsiszolta az éleket. Ez azonban mára több helyen letöredezett, illetve szükséges lenne újra fugázni is.

Az emeleti terasz burkolata szintén a csehszlovák padlólap. Bár fagyállónak számított, a kültéri igénybevételtől több helyen kitöredezett.

Festés

A külső faszerkezetek, nyílászárók festése értelemszerűen nem bírta ki a 24 évet, néhányszor már újra kellett festeni.

Festésük eredetileg az akkoriban egyeduralkodó Xylamon alapozóval, Xyladekor lazúrral történt. A szomszédokkal történt egyezkedést követően (túl sötét, túl világos, túl piros) végül 5 színből (paliszander, dió, mahagóni, fenyő, színtelen) kevertem ki a mindenkinek tetsző, egyedi árnyalatot. A recept azóta elveszett, de szerencsére már nincs is rá szükség, mert a ma kapható teak gyakorlatilag megegyezik vele.

Az eredeti festés az én munkám volt, több rétegben, a felesleget szivaccsal letörölve történt. Valóban szép lett, a belső ajtókat, a tölgy lépcsőfokokat a mai napig nem kellett újrafesteni.

Árnyékolók

A tetőtéri ablakoknál szerencsére hagytunk helyet az utólag beépített redőnyöknek. A földszinten viszont ez elmaradt. Ma már mindenképpen szükség lenne rá, a biztonság és a hővédelem miatt egyaránt.

A gépészethez kevésbé értek, ezért csak röviden. Van, ami még bírja (pl. a padlófűtés, víz-csatorna hálózat), de már a harmadik gázkazánnál tartunk, és természetesen a csaptelepeket is rendszeresen cserélni kell. A szaniterek viszont még az eredetiek.

Összességében elégedett lehetek a házzal. Remélem, még sokáig ki fog tartani.

Szabó Adrienn építész tervező