Médiaajánlat
Adatvédelmi nyilatkozat
Impresszum, jogi nyilatkozat
A honlap üzemeltetője:
Webműhely Kft.
Épinfó - Blog
Tervezési hiba
Mi lehet az a tervezési hiba, ami csak 21 év használat után derül ki? Nem is jut eszembe olyan épületszerkezeti vagy funkcionális hiba, ami ne jönne elő ennél jóval rövidebb idő alatt. Miről van akkor szó?
A ’80-as évek közepén terveztem egy kétlakásos családi házat. Történetesen az egyik lakás a sajátunk. Mivel a családi ház lényege a kertkapcsolat, és két lakás esetén még könnyen megoldható, hogy mindkettőnek saját, önálló kertje legyen, ebben az esetben is ez történt: a helyi építési szabályozás lehetővé tette, hogy a hosszanti jellegű telken a házat a telek közepére helyezzük el. Így az egyik lakás az előkertet, a másik a hátsókertet használja, csak a lakásbejáratok és garázsok megközelítése közös.
Egy kétlakásos háznál a tájolás miatt már vannak kompromisszumok. Mivel a hátsókert felé eső homlokzat ÉNY-i tájolású, a hátsó lakás minél több helyiségét, így a nappalit is a kellő benapozás miatt mindenképpen az oldalkert felé kellett megnyitni – ezt az oldalkert 8 m körüli szélessége lehetővé is tette. A mi lakásunk, ami az előkert felé néz, kedvezőbb tájolású. Itt lehetőség lett volna arra is, hogy a nappali nagy üvegfelülete az előkertre nézzen. Mivel az előkert mindössze 10 m, az utca közelségét zavarónak találtam, így a mi nappalink is elsősorban az oldalkert felé tájolt. Ebből a szempontból a szomszédos telek beépítése sem volt gond - a nappali vonalában az utcához közel elhelyezett épület már véget ért. Nem is volt okom feltételezni, hogy ez az állapot megváltozna: 3 emeletes, többlakásos társasházról volt szó, több évtizede egy család több generációjának a tulajdonában.
Az eltelt idő igazolta, hogy helyes volt az eredeti elképzelés. Szinte teljesen zavartalan, önálló kerthasználat, a nappalinál pedig nem volt gond a mindössze 8 m, hiszen látványban a szomszéd telek kertje kiegészítette.
Ez év tavaszán azonban a szomszéd ház eltűnt a föld színéről. A helyére kerülő fszt. +1 emeletes, tetőtérbeépítéses épület szintén a telek közepére került, éppen az előkert kedvező tájolása miatt, és számos ablaka néz a lakásunk felé. Pillanatok alatt értelmetlenné vált a nappalink nagy üvegfelülete, hiszen kilátva nem teret, hanem egy nagyméretű épületet láthatunk. Vége 21 év szinte függöny nélküli életének is.
Mi a tanulság? Hiba volt végleges adottságnak vennem a szomszéd telek beépítését, bármilyen nagy házról volt is szó. Természetesen alkalmazkodnunk kell hozzá a tervezésnél, de ne számítsunk arra, hogy örökre ottmarad. Míg korábban fel sem merült volna egy ekkora épület lebontása, ma már az értékes telekért egyre gyakoribbá válik.