Energiaszegénység

Az energiaszegénységnek nincs egységes, uniós szinten elfogadott definíciója. A nemzetközi szakirodalom azokat a háztartásokat nevezi energiaszegénynek, amelyek nem képesek megfelelő szintre fűteni lakásukat. Közel egymillió háztartás tekinthető ma Magyarországon kifejezetten energiaszegénynek. A problémát gyakran a rendkívül rossz lakhatási körülmények okozzák, és az adatok szerint az épületek energetikai korszerűsítése az esetek többségében kiutat jelentene ebből a helyzetből.

Az energiaszegénységre a következő meghatározást szokták a leggyakrabban használni: azok a háztartások tekinthetők energiaszegénynek, amelyek nem képesek megfelelő szintre fűteni lakásukat, vagy az energiaköltség kiadása után a háztartás a hivatalos szegénységi küszöb alá kerül. A KSH adatai szerint a magyarországi háztartások 21 százaléka, vagyis közel 800.000 háztartás tekinthető energiaszegénynek.

A hazánkban elfogyasztott összes energia mennyiségének több mint 40 százalékát használják fel a családi házak, amelyek legnagyobb energiaigénye a fűtésből és a hűtésből származik. A probléma a jól megválasztott szigeteléssel megszüntethető (lenne), azzal ugyanis akár 70 százalékkal csökkennek az energiaköltségek.

A téli fűtésszezon sokak számára jelent komoly anyagi terhet, Magyarországon ugyanis a többség rosszul szigetelt háztartásban lakik (a családi házaknak csupán 23 százaléka megfelelően szigetelt). Márpedig, ha rossz a szigetelés, többet kell fűteni, még kevésbé lesz pénz a szigetelésre, így 2011-ben a lakosság 10,7 százaléka nem tudta kifűteni az otthonát.

Bár nem ezt várnánk, de e kérdésben a saját tulajdonú, tehermentes lakásoknál a legrosszabb a helyzet, és csak ezt követik a szociális bérlakások, a jelzáloghiteles lakások és a piaci bérletben élők. Az Energiaklub kutatása is megállapította, hogy a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem a nagycsaládosokat, hanem sokkal inkább az egyedülállókat sújtja ez a probléma, és jellemzően nem a panellakásokban, hanem a községekben, családi házakban élő háztartásokat.

Az alacsonyabb jövedelmű háztartások az energiaárak miatt más típusú energiaforrásokra tértek. A lakosság 70 százaléka – elsősorban a tudatlanság miatt – mindent eléget, ezzel magát és a környezetét súlyos egészségügyi következményeknek kitéve. Mindazonáltal a 2011-es adatok alapján 917.000 háztartás volt az, amely tűzifával, szénnel, fűtőolajjal fűtött.

A téli hideg időjárás közeledtével a tulajdonosokat azonban nem csak a környezettudatosság vagy a költséghatékonyság javítása, de egyszerűbb, hétköznapi indokok is ösztönzik például a családi ház szigetelésére: felmérések alapján a magyar lakosság 30 százaléka párás, penészes lakásban lakik.

Ezért, ha már szigetelünk, válasszunk olyan megoldást, ami az elvárt szigetelési minőség mellett, tekintettel a fűtési metódusokra („mindent eléget”), tűzbiztonságban is a maximumot nyújtja, illetve egyéb problémák – pl. zajterhelés, gombásodás, penészesedés – megelőzésére, kezelésére is alkalmas.

A természetes alapanyagú kőzetgyapot hőszigetelés nem pusztán kiváló hőszigetelő képességű, szálas szerkezetének köszönhetően kiváló hangszigetelő képességgel is bír, és páraáteresztő képességének köszönhetően az egyik legalkalmasabb anyag az épületek hőszigetelésére. A kőzetgyapot hőszigetelés – az akár nyílt lángú és „egzotikus alapanyagú” fűtésű – épületek tűzvédelmét is segíti, mivel nem éghető, hő hatására nem  füstöl, és megakadályozza a tűz terjedését.

Forrás: VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda