Beltéri ajtók

Ki gondolna arra, hogy a beltéri ajtónak mennyire fontos szerepe lehet a helytakarékos alaprajz kialakításában, sőt még a tervadaptálást is befolyásolhatja?

Sokan szeretnének kész terveket venni, vagy legalább egy már meglévő tervet kiindulásnak tekinteni leendő házuk megterveztetése során. Ezzel nemcsak a tervezési díj összegét lehet jelentősen csökkenteni, hanem sokaknak komoly segítség, hogy kapnak egy kiindulási alapot házuk alaprajzához, külső megjelenéséhez.

Lakóépület tervezői munkámban alapvetően alaprajz központú vagyok – meggyőződésem, hogy a jól szervezett alaprajzzal számos probléma, konfliktushelyzet megelőzhető a használat során. Gyakori eset, hogy takarékoskodnunk kell a m2-ekkel, egy-egy helyiség csak akkora lehet, ami még éppen használható. Ennek oka lehet az, hogy korlátozott az építkezésre szánható összeg, de sokszor előfordul, hogy a telek beépíthetőségének a mértéke épphogy csak elég a tervezett funkcióhoz.

Mi köze mindehhez a beltéri ajtóknak?

Az interneten számos alaprajzot lehet találni, és közülük nem egy jó pár évvel ezelőtt készülhetett. Korábban elfogadott gyakorlat volt, hogy mellékhelyiségekre 75 vagy 90, a szobákra 100 cm névleges méretű belső ajtókat terveztünk be. Sőt, az OTÉK megjelenése előtt pl. a hálószobákra elég volt a 90 cm külméretű ajtó is (vajon most miért nem elég?). Ezek a válaszfalakba építés közben bekerülő, ragasztott hevedertokos ajtók voltak, amelyek külső szélességi mérete gyakorlatilag megegyezett a terven szereplő mérettel, tokbelméretük pedig 15 cm-rel volt kevesebb ennél. Tehát ha egy hálószoba bejárata egy 1,00 m-es közlekedő folyosó végéről nyílt, oda a 100 cm névleges méretű ajtó valóban be is fért.

Én is csak nemrég döntöttem úgy, hogy végleg szakítok a kényelmes gyakorlattal, és a terveken figyelembe veszem, hogy ma már a beltéri ajtók többségének valós helyigénye lényegesen több, mint a 75, 90, 100 cm. A belső ajtó, legalábbis a családi házas gyakorlatban, a burkolatokhoz hasonlóan tipikusan az a szerkezet, amit az építtető választ ki. Egy engedélyezési terv készítése során még nem lehet tudni, hogy a kereskedelemben kapható, számtalan fajta - magyar, DIN, olasz, spanyol, lengyel és még ki tudja átlátni, hányféle szabvány szerinti méretű - ajtó közül stílusban, árban, minőségben végül melyik tetszik meg neki.

Ma már inkább az a jellemző, hogy az ajtókat nem a válaszfal építése közben helyezik el, és nem a helyszínen festik le. Utólag szerelhető tokkal készülnek, gyári felületképzéssel, a vakolt falra rátakaró tokborítással. A DIN szabvány szerinti méretezésű ajtónál pl. az építési irányméret 1000 mm (ez szerepel a terven), a falnyílás mérete 1020 mm, a tokborítás külmérete 1086 mm. Tehát azt a folyosót, ami az előző példa szerint 1 m széles volt, azt most a kétoldali vakolatot is figyelembe véve, legalább 112 cm szélesre kell tervezni - holott az építési jogszabályok szerint sok helyen még a 80 cm is elég lenne! De hasonlóan nagyobb a helyigénye a mellékhelyiségek ajtóinak is. 

Mondhatnánk, hogy a kivitelezés során induljunk ki abból, mekkora hely áll rendelkezésre, és ahhoz keressünk olyan ajtót, ami elfér. Olyan felújításnál, amihez nem kell építési engedély, ez megoldást is jelenthet. Ha viszont még előttünk áll a használatbavételi engedély megszerzése, már nem ilyen egyszerű a dolgunk.

Az OTÉK 62. § (4) pontja szerint:

"Építményben gyalogos közlekedés céljára szolgáló falnyílás vagy ajtó szabad nyílásmérete 0,60/1,90 m-nél, önálló rendeltetési egységek és szobák bejárati ajtajának szabad nyílás mérete 0,85/1,90 m-nél kisebb nem lehet."

Példaként nézzük meg, hogy pl. a DIN szabvány szerinti méretezésnél milyen méretű ajtók felelnek meg ennek az előírásnak:

• 625/2000 – Tok szabad nyílásméret: 569/1972, tokborítás külméret: 711/2043
• 750/2000 – Tok szabad nyílásméret: 694/1972, tokborítás külméret: 836/2043
• 875/2000 – Tok szabad nyílásméret: 819/1972, tokborítás külméret: 961/2043
• 1000/2000 – Tok szabad nyílásméret: 944/1972, tokborítás külméret: 1086/2043

Jól látszik, hogy amelyik ajtó elférne a betervezett 75/210 vagy 100/210 ajtó helyén, annak a szabad nyílás mérete nem felel meg az előírásnak, annál néhány cm-rel kevesebb. Tehát a következő méretet kell választani, aminek viszont a tokkülmérete + a vakolat lényegesen nagyobb a rendelkezésre álló helynél. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a magyar szabvány szerint készülő, utólag beépíthető tokos ajtóknál sem. Egy korábbi alaprajz esetén pl. az ilyen jellegű változások gyakorlatilag lehetetlenné teszik az adaptációt.

Az tehát, hogy a jogi szabályozás és a beltéri ajtók nyílásmérete nincs összhangban, számos esetben az indokoltnál szélesebb közlekedő terület betervezését teszi szükségessé. 

Az építési engedélyeztetés során még nem jelent gondot, ha a terveken a szokásos 75, 90, 100 cm-es méretek szerepelnek, és az alaprajzi szituáció is olyan, hogy a rendelkezésre álló hely nem nagyobb ennél. Az építtető, a kivitelező viszont bizonytalan helyzetbe kerülhet: mennyire lesz probléma az előírásnak nem megfelelő szabad nyílásméretű ajtók beépítéséből a használatbavételi engedélyezési eljárás során? Lehet-e ezt belső átalakításnak tekinteni, ami viszont már nem engedély köteles?

Frissítés 2017.04.07-én:

Időközben változott az OTÉK előzőekben említett 62. § (4) pontja:

„Az építményben a gyalogos közlekedés céljára szolgáló falnyílásnak vagy ajtónak alkalmasnak kell lennie a rendeltetésszerű és a biztonságos használatra. A falnyílás vagy ajtó szabad mérete 0,60/1,95 m-nél nem lehet kisebb. A tömegtartózkodásra szolgáló építményben, a kiürítési útvonalon lévő falnyílás vagy ajtó szabad méretét az országos tűzvédelmi szabályzatról szóló miniszteri rendelet szerinti számítással kell meghatározni.”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a lakások mellékhelyiségeinél továbbra is tartani kell a 60 cm-es szabad nyílásméretet, de a szobáknál nem szükséges a legnagyobb, 100 cm-es névleges méretű ajtót betervezni, illetve beépíteni.